Manuel Antonio

Búcsú

            Akkora a köd
                     hogy szem elől
            tévesztem a vitorlást
            Elmarad mögöttünk az öböl
a maga távollétével
és kilátástalan reggelével

            Most a szárazföldön
            elhatárolódom saját magamtól
elválaszt az egynapi hajóút óceánja
            a folyótorkolat szele
megmozgatja az érzelmek lapjait

            – A közömbös Nap
            A gőzösök pálinkaleheletű szirénje
            Egy oszladozó füstfoszlány
a kikötő hullámtörőjén

            Az emelődaru csörlői
felőrlik a langyos reggelt –

            A talpam alatt
a szülőfalvam fodrozódik süketen
            Tele álomittas öleléssel
hajdan volt hajótöréskor segítő karokkal
            Óvatlan fülem
agg dalok
ölében szeretne aludni

            Titkok után kutattam
még az üres tenyeremben is
            mert valamit elvesztettem a Tengeren

            … valaki sír bennem
a másik énemért
aki vitorlázik tovább
            örökre
            mint egy halott
az összes búcsú örök súlyával.

 

 

Mohácsi Árpád

fordítása