Holy men, pregnant women and children are not burned on the Ghats, they are simply thrown into the Ganges

Carl Phillips

Mint nyíl a tegezből
(As from a Quiver of Arrows)

Mihez kezdünk a testtel, elégetjük,
mocsokba, kövek közé temetjük,
bebalzsamozzuk, mézbe, olajba,
majd gézbe tekerjük, tutajra
fektetjük, és a folyó sodrására bízzuk?

Mi történik majd a teste emlékével,
ha nem siet közülünk senki és írja le
most gyorsan? Vajon só lesz vagy
kihunyó láng, amikor megolvad?
Fogselyem, gumikesztyű, máshol egy toll

megrágott kupakja – hogyan becsüljük
meg így a nyomait, eldobjuk vagy
elhasználjuk, ereklyéknek nevezzük,
és bánjunk is úgy velük, mint az ereklyékkel?
A piszkos alsónadrágja számít? Ha igen,

akkor baj lenne-e kimosnunk? Nincs
elrendelve, hogy vajon azokhoz kellene-e
kerülnie, akiknek nincs alsóneműje vagy
a tiszteletére magunkon kellene-e
hordanunk éjszaka, nappalra pedig

visszaadni összehajtva, bepolcolva, üresen.
Itt az ágya mögött a földön hever egy gyűrött
fénykép — miért? Vajon szeretők
voltak? Jelentheti-e a hely, ahol rátaláltunk,
azt, hogy elfelejtette vagy elveszítette,

vagy csak biztonságban akarta tudni? Meg
kellene próbálnunk felvenni a kapcsolatot? Mi van,
ha ez a másik férfi is halott? Vagy életben
van, de mivelhogy ember, nem akar emlékezni.
Nincs ezzel baj, az ember eltávolodik

a feláldozástól és az emlékektől,
mert a felejtés néha elkerülhetetlen, és néha
ez minden, amit akarunk. Vajon meddig tart
ez hajnalokban vagy új farkakban mérve?
Mi van, ha csak nyugalmat akarunk,

semmi mást. Ez egy elérhető dolog?
Egy apróság? Melyik lyukban rejtőzik?
Talán egy ország? Szükségünk lesz-e túravezetőre,
aki elmondja majd hogyan? Repüljünk?
Ússzunk? Mihez kezdjek most a kezemmel?

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.