Paul Muldoon

Charles Baudelaire: Az albatrosz

Az albatroszfiókák mintegy harmada meghal Midway szigetén,
a legtöbben annak eredményeképpen, hogy szüleik véletlenül műanyagot etetnek velük. […]
Sok albatrosz gyomrában találnak például műanyag öngyújtókat –
mivel azok megtévesztően hasonlítanak a legfontosabb étküknek számító tintahalakra.

(BBC News)

Újra meg újra, könnyű kis örömért, a szárnyán a személyzet megfog és megnyes
egy albatroszt: az óceáni nagymadár,
a mélységet kísértő kényelmes hajók kényelmes
ringásában hű kísérőtársra talál.
A hajópadlóra alig kerül oda,
már csúfolják, szidják is a nagy Kék Urát,
ahogy fehéren fröcsköl, bénán csapkod a
két nagy szárny, mint kókler kezdők kezében a pár evezőlapát.
A szabad szelek egykori vándora most szerencsétlen és gyenge!
Tegnap még örömünk telt benne; ma már ő hibás.
Egy matróz csőrébe erővel pipát tenne.
Egy másik gúnyt űz a madárból, hiszen már csak kóricál.
A Költő, akárcsak a Felhők Hercege,
szárnyalt vihart, a nép nyilait is szenvedte;
a szerencsétlent a szárazföld gúnyos embertömege
újra meg újra lerántja, hogy szárnyait megnyesse.

Mohácsi Balázs

fordítása

A fordítás a Független Mentorhálózat keretében, Imreh András segítségével készült el.

Az eredeti szöveg itt olvasható.