Christine Lavant

[Te, a tébolyultak védőszentje]
([Du Schutzpatron der Irren])

Te, a tébolyultak védőszentje,
nem tudom, miként szólítanak,
nem ismerem, miféle sikolyok dícsérnek,
és képes vagy-e elviselni
a rianó szív robaját.
Ápoló úr! Ugye fontolgatod már titkon
a menekülést, és megpróbálsz mindent,
hogy kisurranj kéztördelésemből?
Tudod, hogyan énekelnek az angyalok,
ha tarkócsontot kalapácsnak vagy kőnek
használnak, hogy kitörjenek
a magánzárkából?
Ismered a képek erejét
a koponyatetőn,
és a meggöbösödött bordák beszédét?
Milyen messze jutottál
ujjaim bölcsőjéből,
te idegen védőszent?
A hold, a kutyafi,
csúfot űz belőlem,
ahogy fekszem,
horoggá görbülve,
átfagyva és szétégve.

fordítása


[Du Schutzpatron der Irren]

Du Schutzpatron der Irren,
ich weiß nicht, wie du heißt,
nicht, welcher Schrei dich preist
und ob du auch das Klirren
des Herzsprungs noch erträgst.
Herr Helfer, dir erwägst
wohl heimlich schon die Flucht
und schleichst dich unversucht
aus meinem Händeringen?
Weißt du, wie Engel singen,
wenn man das Schläfenbein
als Hammer oder Stein
benutzt, um auszubrechen
aus seiner Einzelhaft?
Kennst du die Bilderkraft
am Scheitel und das Sprechen
am Rippenknoten-Ort?
Wie weit bist du schon fort
aus meiner Fingerwiege,
du fremder Schutzpatron?
Der Mond, der Hundesohn,
verhöhnt mich, wie ich liege,
verkrümmt und angespannt,
durchfroren und verbrannt.
Christine Lavant
Zu Lebzeiten veröffentlichte Gedichte
Hg. und mit einem Nachwort von Doris Moser und Fabjan Hafner
© Wallstein Verlag, Göttingen 2014.