Alesz Razanau

Cipők

Elmenekültünk: egyikünk a valósága elől, másikunk a saját valósága elől,
menekülés közben pedig összefutottunk.

– Váltsunk cipőt – javasolja a bajtársam.
– Ha elkapnak minket, nem azt kapják majd el, amelyikünket akarták.

Felveszi a cipőmet, én meg az övét, és szétválunk ki-ki a maga irányába.
A sárga, ragadós földön a cipőink nyomot hagynak.

Se sötétség, se világosság.
Az idő alakja mozdulatlanul áll.
Az égbolton a veszély szikrái villóznak.
Mögöttem lépésről lépésre idegen nyomok haladnak.
Nem tudok megszabadulni tőlük.
Hová vezet minket a menekülés?!
Én elkapom őt, ő meg engem.

(Oleg Łatyszonek lengyel fordítsa alapján)

Sipos Tamás

fordítása