(Csak téged nézlek már…)
Csak téged nézlek már egy élet óta,
ahogy a tűzzel játszanak az ujjak.
A te hangod nem alszik el a széllel,
elér a sötét összes szegletébe.
Mindenkinek betölti az eget a saját csillaga
– egy pontra nézz mező és fény között,
a rajongó vagyok, ki a korlátot megszorítja,
hogy alá ne hulljon az évek üresébe.
Kerber Balázs
fordítása