Dylan Thomas

Ha birizgálna szerelem bökése
(If I were tickled by the rub of love)

Ha birizgálna szerelem bökése,
Mihaszna lány csavarná el fejem,
Háncsból kikelne, hántaná a héjt,
És mint kisborju piros érintése
Birizgálna tüdőmből nevetést:
Almát, vízözönt nem félnék sosem
S tavaszi pörsenést.

Fiú lesz, vagy lány? Eldöntik a sejtek,
Míg hús szilvája hull, akár a láng.
Ha sarjadzó haj bizsergetni kezd,
Ha szárnyaló csontok barlangból keltek
S baba-comb közt emberi viszketeg:
Nem rémíthetne a bitó, a bárd
S harci pálca-kereszt.

Fiú lesz, vagy lány? eldönti a kéz majd,
Mely zöld lányt, párostól, a falra fest.
Ha belém furakodna szerelem,
Ha majd piszkáló pimasz kölyök-éh hajt,
Hevet gyújtva ernyedt idegeken:
Nem félnék ördögödtől, szomju test,
Se tőled, sírverem.

Ha birizgálna szerelem bökése,
Melytől nem simul ki a ránc soha,
Se beteg vénség fürtje a fejen:
Az idő, a rák, a szomj szűzi fészke
Legyeknek hagynának vaj-hidegen,
Szennyes tajtéktenger megfojtana
Lábadnál, kedvesem.

Félig enyém, félig az ördögé
E világ, nő-mákonytól részegen,
Villás némber-szem bimbóján köröz.
Vén csánk veleje, mint a magamé,
A tenger minden heringje büdös:
Ülök s a kukacot nézegetem,
Mely rág körmöm mögött.

Csak ez birizgál, ez a bökkenő.
Vesszején hintál a bütykös majom,
Vérhomály s dajkáló pólyák alatt
Kacaj éjfelét el nem éri ő,
Úgy sem, ha igaz szépségre akad
Arán, anyán, s hágy horzsoló uton
Hat apró lábnyomot.

Mi hát a bökkenő? Halál bökése?
Csókban a bogáncs: a szád, kedvesem?
Kereszten nőttünk, tövissel, a fán?
Holttestnél csúfabb a halál beszéde,
Hajad beszédes sebeimre száll.
Ha e bökés ér: az ember legyen
Az én metaforám.

Weöres Sándor

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.