Szerelem a tébolydában
(Love in the Asylum)

     Idegen érkezett
A házba, nem ép egészen, s itt lakik szobámban.
     Egy lány, mint a madár.

Oly bomlott, szárnya, két karja ajtónk éjén lakat.
     Zilált ágyát szorongva
Csalja a mennytől zárt házat, hogy felhőkkel takar,

És csalja futkosva a lidérces négy falat,
     Mint holtak barangol,
Vagy a férfi-kórtermek képzelt tengerére tör.

     Megszállott, ki belopja
A tévelyítő fényt a szökellő falakon,
     Megszállottja az égnek;

A szűk oduban alszik, de porban lépked
     S kedvére dühöng
A tébolyda padlatán, mit kóbor könnyem koptat.

S régvárt végre, ha ölébe fekszem a nappal,
     A lángot szenvedem
Melyet az első látomás vetett a csillagokba.

 

Tótfalusi István fordítása