Edmond Jabès

Ének az utolsó zsidó gyermekért
(Chanson pour le dernier enfant juif)

Apám felkötve a csillagokra,
anyám a folyóval úszik el,
anyám ragyog
apám süket,
az éjben, mely engem tagad,
a fényben, mely engem pusztít el.
Könnyű a kő.
A kenyér, akár a madár,
nézem, ahogy száll.
A vér arcomat fedi.
Fogam száj után kutat, mely nem ily üres
a földben vagy a vízben,
a tűzben.
Vörös a világ.
Minden rács lándzsa.
A halott lovasok örök vágtája
álmomban és szememben.
Az elveszett kert letarolt testén
rózsa nyílik, rózsa-
kéz, melyet nem szorítok többé.
Elragadnak a halott lovasok.
Azért születtem, hogy szeressem őket.

Szabó Marcell

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.