W. S. Merwin

Egy eljövendő kihalás emlékére

Szürke bálna
Most hogy útnak indítunk a Vég felé
A nagy istenhez 
Mondd meg Neki
Hogy mi akik követünk téged föltaláltuk a megbocsájtást
És nem bocsájtunk meg semmit

Úgy írok mintha érthetnéd
És én el tudnám mondani
Hogy mindenkor színlelnünk kell valamit 
A haldoklók közt
Mikor elhagyod a tengereket melyek indáikon 
Nélküled bólogatnak
Mondd meg Neki hogy minket 
Más napon teremtettek

A zűrzavar elhal mint a visszhang
Végighömpölyög belső hegyláncaidon
És mi nem halljuk majd
Míg megtalálja a kifelé vezető utat
Háta mögött hagyva a jövőt
Mely halott
S a miénk

Mikor nem látod többé 
A bálnaborjakat a fénnyel incselkedni
Vedd sorra mit találsz majd a fekete kertben
És az udvaron
A tengeri teheneket az Óriásalkát a gorillákat
Pótolhatatlan vendéglátóinknak végtelen volt sokasága
És mint a csillagok megjósolták
Áldozatunkat

Fűzd szavaidat szavaikhoz
És mondd el Neki
Hogy a fontosak mi vagyunk

Závada Péter

fordítása