Zoe Leonard

Egy leszbit akarok elnöknek   

Egy leszbit akarok elnöknek. AIDS-es embert akarok elnöknek, és egy buzit akarok alelnöknek, és olyat akarok, akinek nincsen egészségbiztosítása, és olyat akarok, akinek ott kellett felnőnie, ahol a földet annyira elárasztotta a mérgező hulladék, hogy nem tudta elkerülni a leukémiát. Olyan elnököt akarok, aki tizenhat évesen abortuszon esett át, és olyan jelöltet akarok, aki nem a kisebbik rossz, és olyan elnököt akarok, aki AIDS-ben vesztette el utolsó szerelmét, aki a karjában tartotta, miközben tudta, hogy már csak percei vannak hátra, és amikor ledől pihenni, még mindig látja maga előtt a tekintetét. Olyan elnököt akarok, akinek nincs légkondicionálója, olyan elnököt, aki állt már sorban klinikán, gépjármű-nyilvántartásért, szociális hivatalban, és volt már munkanélküli, elbocsátott, szexuálisan zaklatott, melegként kigúnyolt és deportált. Olyasvalakit akarok, aki éjszakázott már kriptában, akinek keresztet égettek a pázsitjára, és aki átélt már nemi erőszakot. Olyasvalakit akarok, aki volt már szerelmes és akit megbántottak, aki tiszteli a különböző nemeket, aki elkövetett hibákat és tanult belőlük. Egy fekete nőt akarok elnöknek. Olyasvalakit akarok, akinek rossz a foga és a modora, olyasvalakit, aki evett a gusztustalan kórházi kajából, olyasvalakit, aki hordta a másik nem ruháit, drogozott és járt terápiára. Olyasvalakit akarok, aki tanúsított már polgári engedetlenséget. És tudni akarom, ez miért nem lehetséges. Tudni akarom, miért kezdtük valahol a múltban megtanulni, hogy az elnök mindig bohóc. Mindig a kuncsaft, és soha nem a kurva. Mindig főnök és soha nem melós. Mindig hazug, mindig tolvaj, és soha nem bukik le.

Ferencz Mónika

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.