Hera Lindsay Bird

Elvesztegetem az életem

alvás, unalom, pletyka, kegyetlenkedés,
képzelt bunyók és apró lelkiismereti dolgok,
mindenféle bonyolult terv, ami sehova sem vezet,
egy adott ponton minden költőnek el kell ismernie, hogy a művészet csak figyelemelterelés, különben az élet unalom

minden reggel felöltözöm
és végigmegyek az utcán, el az Üdvhadsereg mellett,
tele van játékokkal és ruhákkal és műanyag szarokkal,
asszem megérdemlik, ha már ilyen explicit módon homofóbok az
alapvető szervezeti értékeik

egész nap egy könyvesboltban dolgozom,
minden este, mikor hazaérek,
sötét van, és esik az eső,
a világot fekete gyémántokkal borítja be,

vannak napok, amikor annyira benne vagyok az életem sűrűjében, hogy úgy érzem, soha nem jutok már ki
sosem olvastam a nagy oroszokat, de a Bébicsőszök Klubjából majdnem az összeset,
nem jut eszembe, mi a költészet értelme
azon kívül, hogy egy rossz telefon,
amin felhívhatod a halottakat,
hogy vicceket mondj nekik

az élet szép,
olyan mintha egy ritka és történelmi jelentőségű furulyát kapnál,
és arra használnád, hogy egy magatehetetlen öreget halálra verj vele 

azt hittem, minél fájdalmasabb valami, annál jelentőségteljesebb,
de semmi hasznosat nem tanultam a fájdalomból,
csak megittam egy üveg bort, és próbáltam elaludni,
amikor boldogtalan vagy, nem tudsz gondolkodni,
a fájdalom csak unalom kigyúlt csillagokkal

nem sok minden van, amit szeretek ezen a világon,
mindig túl korán hagyom ott a beszélgetéseket, és aztán a vállam fölött
kell bocsánatkérőn visszakiabálnom

nem hinném azt se, hogy a jó művészet a boldogságból táplálkozna,
de ki mondta, hogy a jó művészet volt a cél

Száva Csanád

fordítása