David Krause

felhők

a ház mellett
nincs folyó és a házban
nincs felhőkkel díszített gyerekágy
amiben a fiú lehunyja szemét
és hosszan kinyújtja karját
egészen az ágy partjáig. a kertben
nincs fészer ahol az apa óvatosan
katonákat farag késével
és ha a felhők közül mennydörgés hallatszik
felállítja seregét és álmodozik. nincs
nappali ahol az anya
sálat köt: akkora hogy
mind elférnek; és kattognak
a tűk az órák a fogak miközben
a szálak mintává növekszenek:
felhők és felhők és felhők. nincsenek
ablakok és ajtók és falak.
a fű és a szél és a hullámzó pocsolya
maradt csak; és még
a menekülő felhők.
megvan még
a sál a nyakam körül
egy katona a kezemben
a folyó
már nincs többé; csak a medre; nincs
más hely számomra; nincs más
hely számomra.