Tatiana Nazarenko: Supper
Férfi vagy nő a te országod
Az enyém férfi, azt hiszem, szeretem a férfiakat, úgy hívnak,
apaországszexuális, az anyaországszexuálisok mindannyian
elvitorláztak messzire, és eredetileg innen nem is
származtak olyanok, így mesélik a történetet. Én még
sohasem láttam hegyeket, én még sohasem láttam
völgyeket, különösen nem a sajátjaimat,
félek az emberektől, akik ott élnek,
akik héját esznek és vadrizst medencém
csontjából. Ó, ne, tizennégy vagyok, és besétáltam
anyaországom hálószobájába, a teste
megkülönböztethetetlen az apaországétól,
aki éppen hátulról “szeretgeti őt”, olyan közelről,
hogy országhatáraik egymáshoz simulnak, kivéve
az apaországhoz tartozó nevezetes Területet. Vonzanak
az anyaország lángoló napnyugtái, odanyúlok
ujjaimat melengetni, az emberek a völgyemben
őrülten falják a héjákat, nem tudom már
többé megmondani, melyik ország melyik, sós levegő
száll mindkettejük partvidékén, undorító, hol egy jó kortynyi
középnyugati tornádó-veszély? A felettem lévő tornádó
benyelt egy Tehenet, az anyaország kinyilatkoztatja,
hogy a fölötte lévő tornádó benyelt egy Bikát,
mondja az apaországra mutatva. De a tehén
egyértelműen egyedül van, egy falat országon
kérődzik, eggyé kérődzi országaikat össze,
“Utálom ezeket az országot!”, kiabálom, és
szemük esőtől és ködtől ragyog, mert
végre a haza akcentusát használom,
végre hazaszexuális vagyok, és soha nem fogom
elhagyni őket, egy nap majd kettő
lesz belőled is, mondják, de bedeszkázom magam
máris, partjaiktól távolodom, mint egy óriáskomp,
polgárokkal megpakolva orrtól a tatig, mind búcsút int,
helló, és éjjel az embereim mind lemennek a fedélzet alá,
és halomnyi héját lakmároznak be,
az új, úszó szívország nemzeti eledelét.
Mohácsi Balázs
fordítása
