Francis Ponge

Augeiasz istállói

        A dolgok szégyenteljes állása Párizsban kivájja a szemet, átszakítja a fület.
        A sötét negyedekben, ahol a forgalom néhány órára szünetel, minden éjjel elfeledkezhetünk róla. De hajnalhasadtától kezdve a sietség, a felfordulás fizikailag és egy oly mértékben túlzó hangütés által van jelen, mely minden kétséget eloszlat szörnyeteg mivolta felől.
        Kamionok és személyautók rohama, a negyedek, melyeknek az áru az egyetlen lakója, vagy a forgalmazó cégek papírhalmai, az utcák, hol a termelés méze bővizű folyamként árad, ahol gimnáziumi társaink, akik páros lábbal dobbantottak a filozófiából, hogy egyszer és mindenkorra az olaj-, vagy camambert-üzletben helyezkedjenek el, ők, ez a másik emberfajta már örökre csak erről beszél, egyedül különféle kollekcióiról híres, és azért dolgozza magát halálra, mert „megszorult”, és mindenfelé spekuláns- és kufárkormányok, de ez még el is menne, ha nem volna muszáj részt vennünk benne, ha nem nyomnák bele erővel fejünket, ha ez az egész nem volna olyannyira zajos, ha nem egyedül ez beszélne.
        Sajnos, hogy a rettenet teljes legyen, a dolgoknak ugyanaz a visszataszító állása jut szóhoz bennünk is, mert se más szó, se más eszme (vagy mondat, vagyis más gondolat) nem áll rendelkezésünkre, mint amit a közönséges földön a mindennapos használat az idők kezdete óta áruba bocsát. Ugyanaz történik velünk, ami a festőkkel történne, ha egyetlen roppant bödönjük volna és abba mártanák ecsetjüket, és abból kellene az idők hajnala óta kikeverniük mindent színt.
        … De, ahogy tudatára ébredünk ennek, már nagyjából meg is vagyunk mentve, ekkor nincs is más hátra, mint hogy belegebedjünk az utánzásba, a színlelésbe, a ravaszságba, az okoskodásba, amely mind-mind arra irányul, hogy a rossz ízlés elvei alapján rendezzük el a hibákat, és hogy végtére is, a magyarázat különféle fortélyai révén, és a kölcsönös visszaélés kimerítő játéka közepette, megkíséreljük megjeleníteni a közvetett gondolatot. Nem kitakarítani, hanem saját ganéjával kell kifesteni Augeiasz istállóit: felemelő feladat, mely ragaszkodóbb szívet, több kifinomultságot és állhatatosságot kíván, mint amire Herkulesnek volt szüksége egyszerű és közönséges tanulságú munkájához.

1929-1930.

fordítása