Franck Venaille

Isten ánusza

1. emlék: összesen hárman vannak, higgadtak mind, a konyhában – egy borostás férfi toppan be, arra kéri az apját, hogy azonnal vigyen el egy üzenetet a République-térre – egy bicikliről és egy gépfegyverről van szó: fél –

2. emlék: a szintjükön, a lépcsőfordulóban, a szomszédok az egy ablak elé gyűltek: a tetők fölé kúszó füstöt nézik – „a Rendőrkapitányság ég” mondja ez egyik asszony – ekkor sírja el magát az anyja –

3. emlék: mindhárman a metrón vannak, amikor az anyja hirtelen le akar szállni – a peronon a vérről beszélnek –

4. emlék: kislányok a külvárosban, egy étterem mögött – zavarban van – este jönnek vissza, gyalog, egy széles fasoron, mely átszeli az erdőt – az apja énekel és a nyakába veszi – ez a legboldogabb gyerekkori emléke –

5. emlék: az egész osztály a lányiskolába megy orvosi vizsgálatra – egyedül a pánikra emlékszik, ahogy átvágott az iskolaudvaron – ma sem talál rá magyarázatot, és csak ezek a szavak rémlenek: „orvosi vizsgálat”, „lányiskola” –

6. emlék: pontosan az, ahogy a fehér köpenyes orvos (férfi vagy nő, már nem is tudja) a szívére teríti a fehér szövetet, ahogy hallgatja a dobogást, majd ahogy letolja az alsónadrágját, ahogy hátra húzza az előbőrt, és ahogy nézi –

7. emlék: ez az: egy paraván, az iskolaudvar, padok, oda teszik a ruhákat –

8. emlék: az előszobában ülnek – ő az ágyon, „A.L.” szemben, egy széken – összeér a térdük – mindkettőjük keze a másik nadrágjában – a barátja farka hatalmas és forró – amikor érzi, hogy ejakulálni fog, pánikba esik és rászól a fiúra, hogy vegye ki a kezét – fél, hogy rendellenesnek tűnik: még sokáig azt hiszi, hogy az egész világon egyedül őbelőle tör fel forró folyadék –

9. emlék: a szünet végén Bernard az ajtó előtt, vállával a keretnek dől – furcsa hangon kéri tőle, hogy folytassa, neki, előtte –

10. emlék: a szorongás –

11. emlék: „M.”, sápadt, zöldes, borostás, az ágyán fekszik – mellette könyvek, néha ízléstelen újságok (France Dimanche, a cím pirossal szedve) – a szobába alig kap fényt: vihogások, véget nem érő vihogások –

12. emlék: az egész úgy zajlik, mint vidéken, egy tökéletesen zárt szobában, a zsaluk mögött döngő darazsakkal – az ágyon egy rakás párna – aztán a tea ideje: sütemény, még több sütemény – és nevetnek, hangos beszéd, azt mondják neki: „fiú” –

13. emlék: az orvosa, akinek, szerinte, meztelenül kellene feküdnie rajta, meg se moccannia, egyszerűen csak várnia, hogy a betegség elváltoztassa a testet –

14. emlék: érzelmi őrületben: mint egy Gogol regény –

15. emlék: de az a görnyedt férfi, az előbb, a tömegben: ő az! vannak napok, mikor a fizikai benyomás keríti hatalmába, hogy nem halt meg mégsem, hogy figyeli őt, hogy gúnyosan felnevet: tessék, micsoda trükk! –

16. emlék: a múló idő – az azelőtti idő –

17. emlék: hosszú szünidők, péntek esténként nagyapja elviszi a faluba, ahol a mozigépész egy pajtában állítja fel a készüléket – padokon ülnek – kétoldalt: szerszámok, szekerek, mindent átható fa- és szalmaszag – az anyja néha elkíséri őket –

18. emlék: a film után vissza kell térni a tanyára: két kilométer a csendes éjszakában vagy, ellenkezőleg, égszakadásban, viharban, villámlások közepette – mozdulatlan juhokat vesz észre – az összes film, melyre nem emlékszik, egy pajtában, asszonyok között –

19. emlék: de egyik nap beárulja, az öregasszony! – megpróbált belesni egy lány szoknyája alá – ordítva bizonygatja ártatlanságát: megbüntetik (enyhe szobafogság) mint egy templomban, hatalmas és sötét bútorok között és az a puha ágy, melybe belesüpped –

20. emlék: de az anyja, ő, aki tudta, miért nem védte meg őt?

21. emlék: majd később a dráma, mely a bigott családot sújtja – mindenféle házasságtörés – az egyik lány őrülete (igen őrülete): a legszebbé – megbosszulták volna?

22. emlék: majd a város és néha csütörtökönként elmehet ő is moziba – zajos termek – félelem emlékei, sőt a rettegésé, amikor a Láthatatlan embert vetítik: a pólyatekercs az ágyon lassan életre kel –

23. emlék: rémálmok sorozata: a pincében (a házuk alatt?) a Gestapo embereket kínoz, ordítás a villanykörték fényében – mackót szorít magához, igen, úgy kell elaludnia, hogy egyik kezét a takaró felett tartja, különben eljön érte: a falábú férfi, aki éjjelente a ház udvarán ólálkodik –

24. emlék: és akit még most is hall –

25. emlék: felfrissített emlékek, egy olyan testből bukkannak elő, ahol kiterítve hevernek, szétszórt emlékek, akár egy kirakós elemei, melyet majd hosszan kutat magában: hogy szenvedjen? hogy minden dolgok eredetét megtalálja?

26. emlék: egy lassú újrarendezés elemei, torlaszként emelve „az” ellen, az örvény ellen! –

27. emlék: de nem az, hogy megfosztottnak érezné magát, nem, valami más megnevezés kellene: talán az esztelen izgatottság, hogy megadja magát a múltnak –

28. emlék: amikor térdre ereszkedett, a nő követeli, hogy kezdjen el ugatni: komolyan, ez nevetséges! –

29. emlék: egy nagyvilági estély vége – az épület bejáratánál, a meghívottak között, valaki (egy fiatal férfi) azzal a kifogással, hogy fent hagyta az öngyújtóját a barátnál, aki a fogadást szervezte – elköszön, visszamegy, csenget (a meglepett vendéglátó ajtót nyit, beengedi) és a fiatal férfi meg sem szólal, levetkőzik: reggelig háromszor bassza meg –

30. emlék: dehogynem, három éve, „J” megértette vele is, akár egy neki szánt ajándékot, meztelenre vetkőzött előtte: különféle tapsok! –

31. emlék: testét tehát csak a fájdalomban érzi, a gyönyörben sohasem – ez volna a sötét emlékek szövegértelmezése?

32. emlék: mert minden írott, minden kimondott, minden a testből ered –

33 emlék: azt kívánja tehát: újra megtalálni a magzati emlékezetet, a méhen belüli időszak emlékezetét, a létezés eredetének emlékezetét, vagy másképp: isten ánuszát –

34. emlék: apjával, ketten a koncerteremben – a kezdés előtt, a hangpróba miatt megkérik a hallgatókat, hogy tapsoljanak: ő tapsol is! – apja zavartsága, kéri, hogy hagyja abba – nem hallotta, hogy a bemondó azt mondta: „először a nők” – a feszengés, huszonöt év elteltével is –

35. emlék: hőség – szorongás – vízzel telt medence: júliusi délután az anyjával: aztán a templomok hűs levegője –

36. emlék: néha a nő úgy dönt, hogy elviszi egy „jó filmre” a környék előkelő mozitermébe – vasárnapi első vetítés: minden tiszta, makulátlan, igen, szagtalan –

37. emlék: egy anya nyugtalansága: hogy a színpadon majd olyan dal csendül fel, mely valami ocsmányságról szól és az ő kisfiának nem szabadna hallania – ő: kérlek istenem, csak ne legyen ott egy olyan férfi, csak a bűneim ne derüljenek ki –

38. emlék: így sétál anya és fia, egymás kezét fogva a kihalt utcán —

39. emlék: de ez a külvárosi dallam, melyet az egyik zenész újra a fülébe ültet, a testvére énekel, mosolyog: a család súlya, soha nem mondta el nekik, hogy „ír” –

40. emlék: egy csapat rebellis cserkésszel megnézni a vasárnap délutáni filmet – este, mikor hazaér, az anyja megszagolja a kabátját, hogy a vesperásra (tömjén) vagy a második vetítésre ment (cigarettaszag): „nem szeretsz? a sírba viszel!” –

41. emlék: „A meccs, a zsidó csapatod” ordít az apja, miközben bevágja a konyhaajtót: sír –

42. emlék: és akkor kijön a templomból, kijön az iskolából, fél, sötét van mindig –

43. emlék: a hosszú téli esték a kápolnában, ahol majd megfagy az egyik oszlop mögött – Mária hónapja – anyja sziluettje – még több litánia – felnőtt, végre! –

44. emlék: a káplán szobája – finom kezei a zongorán – a térdére ülteti a gyereket: mondj el minden, François, mondd el minden bűnödet” –

45. emlék: mocskos dolgok – a szorongás gyónás után, mikor nem vallott be mindent – mennyire bűnösnek érzi magát ez a zöld szemű gyerek –

46. emlék: most a pap ujja a szája előtt –

47. emlék: de amikor visszatér a környékre, ahol gyerekkorát töltötte, mégis hogyan nevezze, mely arra kényszeríti, hogy bemenjen az egykori házba? – testvére messze, szülei egy csendes kisvárosban, de néha arra gondol, hogy ha még volna kulcsa a lakáshoz, és kinyitná az ajtót, és belépne, mindhármukat ott találná a konyhaasztal körül, ahogy rá várnak –

48. emlék: végül megismerte az anyák őrületét! –

Szabó Marcell

fordítása