Hera Lindsay Bird

Gyűlölet

Vannak akiknek meg lehet bocsátani
Mások pedig arra születtek hogy örökre gyűlöljék őket…
……………………………………………………………
……………………………………………………………
Nem hiszem hogy helyes lenne mindenkit gyűlölni
Inkább az van hogy nem vagyok hajlandó
Minden reggel kígyóbőr köntösben ébredni
és mindenféle erkölcsi vetületekkel vacakolni

Egyszer………………megpróbáltam feladni a gyűlöletet
De én arra születettem hogy grandiózus kicsinyesség fűtsön
Hogy a katolikus lányiskolai egyenruhámban arcra borulva
az öklömmel püföljem a Royal Albert Hall kőpadlóját

A gyűlölet régimódi eszme
Biztosan tudni hogy a fájdalom megoldja magát
Sovány vigasz sehova se vezet
Csak saját magához mint egy rég nyugdíjazott komornyik

Mindazonáltal én nem bírom az életet egy cseppnyi gyűlölet nélkül
Ez egykor jogos felháborodást keltett
De most már…………………………….csak önkielégítő gyakorlat
Az irodalmi bosszú a legmegalázóbb az összes büntetés közül
A költészet-ipari komplexum állványzatára feszítsenek ki

A gyűlölet csak a gyűlölködőt emészti fel a közkeletű bölcsesség szerint
De a közkeletű bölcsesség halott és én még élek
Ha ez fáj akkor csak úgy fáj mint amikor saját magadat fenekeled el
Ó mondd hogy rossz kislány vagyok akinek pocsék az empátiás készsége

Néhány ember arra született hogy örökké gyűlöljön
mások pedig arra születtek hogy adekvát reakcióik legyenek

Néhányan a megbocsátásban hisznek
mások pedig abban hogy……………..mindenen vergődni kell

A gyűlölet ritka érzés mert senki se meri megélni
Senki! …………………………………………….legalábbis nem név szerint
Mindenki azt hiszi hogy a gyűlölet csak egy helytelen viselkedési mintázat
De van helytelen viselkedési mintázat és vannak
…………helytelen viselkedési mintázatok

A gyűlölet egy fehér krepp-doboz temérdek rosszindulatú fodorral
Baráti taszajtás egy toszkán szikla széléről
A gyűlölet egy belsős vicc egyetlen poénnal
Vagy egy modortalan szobor a díszkertben.

Gyűlölni annyi mint megdicsőülni a régmúlt sebekben
Mint egy antik ágyú amit sosem kell megtöltened
A gyűlöletem nagyszabású gyűlölet ’patinásan modern beütéssel’
mint egy teflonserpenyővel csapni le valakit

Gyerekkoromban a tánctanárom egyszer rám szólt hogy ne forgassam a szemem
Nagyon sértődékeny voltam mivel ahhoz szoktam hogy dicséretekkel halmoznak el
Nem forgatom a szemem válaszoltam csak a plafont nézem
És tényleg így is volt ……………………………………..a modern jazzt megvetve

A gyűlölet az érzelmek arisztokráciája amire nehéz idők járnak
Olyan mint semmit sem enni egy aranytálból
A gyűlölet kegyetlen szüreti mulatság
Mint egy kézzel készített piñata méhekkel teli

A gyűlölet fényűző hiábavalóság mint egy bársony madárfürdő
Egy bölcs ember mondta ezt egyszer és ez a bölcs én voltam
És ha ez nem tetszik ………………………………………..akkor
Akkor hívj meg egy italra és befejezheted te a verset

Egyszer megpróbáltam megérteni az ellenségemet
De néhány embert kevésbé strapás nem megérteni
Gyűlölni rossz szokás
De mégis éreznem kell
Minél kevésbé akarják hogy gyűlöljem őket
Annál inkább úgy mosolygok mint egy sarló ami lesújt
& ők a csúnya csúnya fűszálak

Elmesélem a gyűlöletem a barátnőmnek és kinevet
csak nevet és nevet és nevet
addig nevet amíg el nem sírja magát a sok kicsinyességen amit összehordok
és aztán mintha aggódva nézne rám………………………………

Tóth Réka Ágnes

fordítása