H. C. Artmann
vízkék fa
(ein wasserblauer baum)
vízkék fa magasra
szökken
miként a forrás
hajnal derengés és fénysugár
kifeszített húr
melyet még
nem bírtak
szóra
fagyálló
mint elrejtett rozs
csókolatlan mint a száj
mely friss álmot
ízlel az ajkán
gyönyörű kérés
hogy még ne riadjon fel
még most ne fordítása
még ne
Hajnal Gábor
Az eredeti szöveg itt olvasható.