Bolesław Leśmian

Halál s feltámadás között…

Halál s feltámadás között, élete előtt
Isten a sírjába’ vár egyre hiába.
Nehéz teste még a földhöz bilincseli őt;
Halál fú szemébe, magánytól igézve
            betlehemi villámfényről,
            jászolról és ökröcskéről
                        álmot álmodik.

Álmodik a zöld tópartról, halászbárkáról;
a vizet hasítja, fehérlik a csíkja. 
Álmodik a ligetben a fák zúgásáról,
bár a fáknak fáj, ha ők Isten rossz álma.
            Az a kert, a Getsemáné
            milyen messzi, furcsa, csálé
                          most, hogy emlék már!

Álmodik az arcunkról, de nem tudja, kié,
álmodik szemünkről, vérző két kezünkről,
és az életéről, mely most mintegy senkié,
keresi magát, ha temetését látja.
            Mondjuk azt, ha Isten hallgat,
            amit harang mond harangnak
                        este idején.

Ne zavarjuk Isten álmát, hadd aludjon itt!
Ki bírja majd szóra, ha eljön az óra?
Ki veri fel árnyékában ékes sátrait?
Árnyéka sötétlik végestelen végig.
            Mi meg közben körben állva
            legyünk mind az Isten álma,
                     amíg várni kell. 

Petneki Noémi

fordítása