Hogyan telt az utolsó napom a transzplantációs listán
(How I Got Through My Last Day on the Transplant List)

 

Fél délután igyekeztem a vállam
fölött 7,5 centivel lebegtetni fejem,
aztán valami lávás képeslapot kaptam.
Tudtam, Hawaiin vannak a barátaim,

de mit akarhattak ezzel vajon?
Ki tudja, hogyan töltöttem a reggelt?
Elszórt zsetonokat ástam ki, vagy csak
egy égő ágat tartottam? Valakinek

végre rendet kellett tennie a könyvek között.
Lehet az olvadt kőzet ennyire vörös,
ennyire özönlő? El tudna-e lebegni a fejem?
Arcomra apró kampókkal szakáll akadt,

miközben az univerzum hátsó lépcsőjén ültem,
messze, ameddig elért a zsinórom, az egymástól
olyan távol lévő Jupiter és Mars között valahol –
nem is hallják a mocskos neveket,

a másik csúfolását, ez az egyetlen oka,
hogy még jobban nem töredezett szét galaxisunk.
Volt munkám is nyilvánvalóan. Várt
az adópapír, zsírkréta, egy gumitomahawk,

és csomó csillámpor. Mikor
új szívre vársz,
valaki más halálára vársz.

 

fordítása

A fordítás a Független Mentorhálózat kötelékében, Imreh András segítségével jött létre.

Az eredeti szöveg itt olvasható.