Fiona Benson

Húgod tejivó napjaiban

Miután évekig uraltad a fészket, kis csibe,
hajad fésületlen,
reggelidet a nappaliban szervírozzák, 
minden szokatlan

a szüleid valahogy eltűntek,
apád csendes, anyád
nevetése kialszik,
mintha kifújták volna belőle. 

Kezedet odateszed
húgod kövér arcára
egyes-egyedül a te mozdulatod,
és azt mondod neki, szereted,

és az én szegény lelkem titeket 
szeretve, fáradtan meghajol.

Rácz Júlia

fordítása