Ocean Vuong

Drága Atyám, bocsáss meg, mert láttam.
A fakerítés mögött, a nyártól lángoló mezőn,
egy férfi zsebkést szorít
egy másik férfi torkához. Acél villan
a verítéktől síkos nyakon. Bocsáss meg,
hogy e nyelv nem formálja
a te nevedet. Hogy azt gondolom:
biztosan így kezdődik
minden ima – a Kérlek szó hasítja
darabokra a szelet, amit a fiúnak
hallania kell, hogy megtudja,
a fájdalom áldása miként adja vissza
a testet a bűnösnek. Az óra hirtelen
megállt. A férfi, ajkait
a fekete csizmához szorítva. Tévedek,
ha szeretem azokat a szemeket,
amiért olyan tisztán
és kéken látnak – és könyörgök azért, hogy tiszták
és kékek maradjanak? Megrándult-e arcom,
amikor nedves árnyék virágzott slicce körül,
és a sárgás porba csepegett? Milyen hirtelen
leszel Te a penge. De hadd kezdjem
újra: egy fiú térdel
a házban, ahol minden ajtó
tárva-nyitva a nyárnak. Egy kérdés
marja a nyelvét. Ujjaid között penge,
megakad a torokban.
Drága Atyám, mivé lesz a fiú,
ha többé már nem fiú? Kérlek –
mivé lesz a pásztor,
ha a juhok felfalják egymást?

Tóth Réka Ágnes

fordítása