Ez év februárjában 6 hetes kortárs ír versfordítóműhely indult, az Ír Köztársaság budapesti nagykövetsége támogatásával. A kurzus a COVID időszak alatt lezajlott féléves online műhely tapasztalataira támaszkodott. A műhelymunkát akkor és most is Mesterházi Mónikával, a nagy érdeklődésre tekintettel két külön tizenkét fős csoportban vezettük, vagy inkább facilitáltuk. A munka egyik célja Seamus Heaney Nobel-díjas költő Beacons at Bealtaine című versének lefordítása volt. A vers a 2004-es nagy EU-bővítésre íródott, amelynek során 10 új tagállam csatlakozott az unióhoz. A ceremóniára az akkori soros elnök Írország fővárosában, Dublinban került sor, Heaney verse ekkor hangzott el. A május 1-én kerek húszéves évfordulóra mind a tíz „új” tagállam nyelvére lefordították. A huszonnégy magyar változatból Dányi Danié fog szerepelni az ez alkalomból megjelenő tíznyelvű kiadványban. Másik ötöt alább közlünk.

Imreh András

Seamus Heaney

Májusünnepi fények

Phoenix Park, májusünnep, 2004.

A májusünnep (May Day), ír nyelven Bealtaine, az egykor Európa jelentős részén használt kelta naptár szerint a lobogó tűznek és a nyár első napjának ünnepe volt: ezzel indult az év négy nagy szakaszának egyike. A kora ír Leabhar Gabhála (Hódítások könyve) szerint a sziget varázserővel bíró őslakosai, a Tuatha Dé Danaan, Bealtaine ünnepnapján szálltak partra; egy 9. századi szöveg pedig arról ír, hogy a druidák ezen a napon hajtották ki a nyájakat két tűzrakás között a legelőre. Jó előjel tehát, hogy az európai országok éppen ezen a mágikus napon gyűlnek újra össze, amikor a mi őseink is megérkeztek Írországba – és különösen sorsszerű, hogy abban a parkban ünnepeljük meg ezt az alkalmat, amelyet a folyamatos megújulás mitológiai madaráról neveztek el. Vannak azonban, akik szerint a Phoenix Park (‘Főnix park’) neve az ír ‘fionn uisce’ szóösszetételből származik, amelynek jelentése “tiszta víz”. Ez az egybecsengés adta számomra az alapötletet. A vers a Horatius által carmen sæculareként meghatározott műfajba tartozik: olyan költemény, amely a történelmi kor, a sæculum valamely fontos eseményét köszönti és ünnepli.

A „víz”: ez uisce. Fionn: a „tiszta” szó.
De beljebb lépsz, s e kelta mély görög:
Főnix-tüzekben ég a kék ekhó.

A barbaroi, a nyelvet-nem-tudó
Idegenek, kik szerteszét törött,
Vad éneket dadogtak, most a szó

Örökségét hozzák, s mi mondható,
Ezer nyelven, ezer határ fölött
Felel, a hangja lángoló ekhó.

Hogy partot ért e földön sok hajó,
A májuséjben égtek tűzkörök,
S az uisce, fionn: értelmet nyert a szó.

Ki jön ma: óhazába új lakó,
Oszlasson nyelvük el barbár-ködöt,
Legyen fülünknek ismerős ekhó,

Mi megnyit ajkat, elmét: hallhatón
Lobogjon ősi őrtüzek között,
A tengerek fölött tisztán a szó,
Fionn uisce színén főnixláng-ekhó.

Evellei Kata fordítása

Jelzőtűz Bealtaine napján
Phoenix Park, 2004, május 1.

A kelta naptárban, amely egykor Európa számos területén volt mérvadó az évszakok meghatározásában, május első napja, amely írül Bealtaine néven ismert, a fény és a tűz ünnepe volt, a nyár kezdetének ünnepe, az év négy jelentős napjának egyike. A korai ír Leabhar Gabhála (A honfoglalás könyve) szerint az első mondai lakosok, az ország első lakói, a Tuatha Dé Danaanok, Bealtaine napján érkeztek, s egy kilencedik századi szöveg szerint a druidák ugyanezen a napon hajtották ki a nyájakat legelni, két jelzőtűz között. Van tehát valami ígéretes abban a tényben, hogy a régi európai népek újbóli összefogása ezen a napon történt, a mitikus ír honfoglalás napján; és még ígéretesebb, hogy mindezt egy olyan parkban ünnepeljük, amelyet arról a mitikus madárról neveztek el, amely a folyamatos megújulás lehetőségét szimbolizálja. Vannak azonban, akik szerint a Főnix Park elnevezés a “fionn uisce” ír szókapcsolatból származik, ami azt jelenti, “tiszta víz”. A Phoenix név és a fionn uisce nyelvi egybeesése adta az ötletet ehhez a vershez, melyet Horatius minden bizonnyal a carmen sæculare címmel látna el, hiszen e vers egy olyan esemény előtt tiszteleg és ünnepli azt, mely a mi századunkban, a mi korunkban történelmi fordulatot hozott.

Az uisce: víz. Fionn: üdét jelent.
Merülj e kelta vízbe, s lásd, görög:
Egy főnix kél az uisce fionn felett.

Barbár beszéd ha bánt görög fület,
mert érthetetlenül döcög, zörög,
most jöjjön mind, ki eddig rejtezett

határ mögött, nem szólt, nem kérdezett,
s szavuk s szavunk e volt határ fölött
egymást elérve légyen újra egy.

Csónakra szállt e földre érkezett:
alatta uisce fionn, mi hömpölyög,
s köszöntik messze lángoló hegyek.

Az érkezőkkel így fogunk kezet:
otthonra leljen mind, ki erre jött!
S az ajkainkon furcsa szó remeg,

hogy új jelentés, még nem létezett
szavak felizzanak, új fénykörök,
ragyogjanak hegycsúcsok, tengerek,
ím, főnix kél a tiszta víz felett.

Kulin Borbála fordítása

Bealtaine fényei

A kelta naptárban – mely az évszakok felosztásának meghatározója volt valaha egész Európában – a május elseje, írül Bealtaine, a nyári ünnepek közül az első, a tűz ünnepe volt. A Leabhar Gabhála (Hódítások könyve) szerint a Tuatha Dé Danaan, akik az ország első, mágikus lakói voltak, ekkor, Bealtaine ünnepén érkeztek a szigetre, egy 9. századi forrás szerint pedig a druidák ugyanezen a napon hajtották ki legelni két máglya közé a nyájaikat. Jó előjelnek tűnik, hogy a régi európai nemzetek egybegyűjtése, szövetségre lépése épp e mitikus érkezés napjára esik; és még biztatóbb, hogy e napot egy olyan parkban ünnepeljük, mely nevét egy, a folyamatos megújulást jelképező mitikus madárról kapta. Vannak ráadásul, akik a Phoenix Park elnevezést az ír, ‘tiszta víz’ jelentésű fionn uisce kifejezésből eredeztetik; ez a nyelvi véletlen adta az ötletet a versemhez is, amit Horatius alighanem carmen sæculare-nak hívott volna, olyan versnek tehát, ami a sæculum, a korszak egy történelmi jelentőségű eseményét, fordulópontját ünnepli.

Uisce: víz. És fionn: a víz tiszta, ragyog.
De merülj és lásd, görög vegyül a gaelbe:
Fionn uisce felett egy főnix lángja lobog.

A másnyelvű a görögnek barbarosz.
De jöjjön most, kinek őse nem beszélte
A nyelvet, és dadogónak hathatott,

Hozzák át szép szavuk határokon,
És leljenek hangunkban feleletre,
Ahogy főnixre válaszol uisce, fionn.

A májusnap mindent tűzfénybe vont,
Mikor az első vándor partot ért e
Vizeken, s különös szava tiszta lett, rokon.

Az érkezőket fogjuk hát karon,
Köszöntsük őket, és nyelvünk beszélje
A közös nyelvet, legyen ez fogadalom:

Szánk, szívünk hozza új szavak tüzét,
Mint ősi máglyáknak jelét, a hegyekre,
Tengertől tengerig, amint ragyog
S fionn uisce felett mint főnixláng lobog.

Pintér Leila fordítása

Bealtaine-i jelzőtüzek

Dublin, Phoenix Park, 2004. május elseje

Egykoron a kelta naptár jegyezte az évszakok váltakozását Európa megannyi részén. Eszerint május elseje (ír nyelven: Bealtaine) a nyár első napja, a fénylő tűz ünnepe, egyike a negyedévek négy nagy napjának. A korai ír Hódítások könyve (Leabhar Gabhála) az ország első varázslatos lakóit (Tuatha Dé Danaan) idézi meg, akik éppen Bealtaine ünnepén érkeztek. Egy kilencedik századi forrás tanúbizonysága szerint pont ezen a napon terelték át a druidák a nyájaikat két máglya között. Van tehát valami jelentőségteljes abban, hogy a régi európai népek új egybeterelődése egybeesik a legendás Írországba érkezés napjával. Még ennél is jelentőségteljesebb, hogy mindezt arról a madárról elnevezett parkban ünnepeljük, amely az állandó megújulás lehetőségét jelképezi. Akadnak olyanok is, akik szerint a Phoenix Park (Főnix park) neve az ír fionn és uisce szavak összetételéből származik, amelyek azt jelentik, hogy tiszta víz. Ez a nyelvi egybeesés adta az alábbi vers ötletét. Ez az, amit a költő Horatius úgy nevezett volna, hogy carmen sæculare: olyan vers, amely történelmi fordulópontnak állít ünnepélyes emléket.

Az uisce: víz. A fionn: a tisztaság.
A gael vízből görög meríthető,
a fionn uiscén kigyúl a tűzmadár.

Görög fülek barbárnak hallanák,
ki máshogyan beszél. Ma szóljon ő,
azok fia, kik nyelve zagyvaság.

Nyelveket hozzon szuvenír gyanánt,
találjon választ mind a kérdező,
ahogy fionn, uisce főnixre talál.

A májusmáglyák égtek hajdanán,
s itt partot ért az első érkező,
az uisce, fionn is ismerősbe vált.

Tehát, mikor újak hajóznak át,
ma leljenek otthonra végre ők, 
s mi szóljuk itt az ismerős szavát.

Száj, elme, nyílj! Szíts újabb nyelvcsodát,
akár a máglyatűz, jelezgető,
tengereken át tiszta csillogás,
ahogy fionn, uisce főnixfényben áll.

Vilmos Eszter fordítása

Májusnapi máglyák

Phoenix Park, 2004. május 1

A kelta naptár szerint, amely régen Európa számos részén határozta meg az évszakokat, az ír nyelvben Bealtainenéven ismert májusnap a fénylő tűz ünnepe, a nyár első napja és a négy negyedév egyikének kezdőnapja volt. Az ír történelem korai korszakából származó Leabhar Gabhála (Hódítások könyve) utal rá, hogy az ország első, mítikus népe, a Tuatha Dé Danaan Bealtaine ünnepén érkezett ide, egy kilencedik századi szöveg pedig megemlíti, hogy ugyanezen a napon a druidák is áthajtották itt nyájaikat két máglya között. Kedvező jelnek tekinthetjük tehát, hogy a régi európai nemzetek most épp a mítikus népek Írországba érkezésének napján gyűlnek egybe, de még ennél is kedvezőbb, hogy egy olyan parkban kerül sor az ünneplésre, amely a folytonos megújulás lehetőségét képviselő madárról kapta a nevét. Vannak azonban, akik azt mondják, a Phoenix Park neve az ír fionn uisce,vagyis „tiszta víz” szavakból származik, és ez a nyelvi egybeesés adta az ötletet a versemhez. Olyan versről van szó, melyet Horatius carmen sæculare-nak, a sæculum-ban, vagyis a korban bekövetkezett történelmi fordulatot dicsőítő és ünneplő versnek nevezett.

Uisce: víz. Fionn tiszta vizet jelent.
De görög, nem gael víz ez, láthatod:
Hisz főnix lobog fionn uisce felett.                             

Barbárnak vélte a másféle szót
A görög. Hozzák ékes nyelvüket
Most a régi, más-szavú dadogók

Sarjai messzi tájakról ide,
S találjanak új visszhangokra ott, 
Ahol fionn uisce főnixre felel.

Lángoltak a máglyák májusnapon,                            
S behajózott az első idegen                                       
Furcsa-szép vizeidre, uisce, fionn.                            

Az új népek érkezése legyen                                     
Hazatérés, ejtsük a furcsa szót                                               
Ma meghitten és ünnepélyesen.                                            

Izzon át szavakon, gondolaton 
Az új jelentések örömtüze, 
Tengereink tükrén átragyogón, 
Mint főnix lobog fionn uisce felett.

Widder Zsuzsa fordítása

Beacons at Bealtaine
Phoenix Park, May Day, 2004

In the Celtic calendar that once regulated the seasons in many parts of Europe, May Day, known in Irish as Bealtaine, was the feast of bright fire, the first of summer, one of the four great quarter days of the year.  The early Irish Leabhar Gabhála (The Book of Invasions), tells us that the first magical inhabitants of the country, the Tuatha Dé Danaan, arrived on the feast of Bealtaine, and a ninth century text indicates that on the same day the druids drove flocks out to pasture between two bonfires.  So there is something auspicious about the fact that a new flocking together of the old European nations happens on this day of mythic arrival in Ireland; and it is even more auspicious that we celebrate it in a park named after the mythic bird that represents the possibility of ongoing renewal.  But there are those who say that the name Phoenix Park is derived from the Irish words, fionnuisce, meaning “clear water” and that coincidence of language gave me the idea for this poem.  It’s what the poet Horace might have called a carmen sæculare, a poem to salute and celebrate an historic turn in the sæculum, the age.

Uisce: water. And fionn: the water’s clear.
But dip and find this Gaelic water Greek:
A phoenix flames upon fionn uisce here.

Strangers were barbaroi to the Greek ear.
Now let the heirs of all who could not speak
The language, whose ba-babbling was unclear,

Come with their gift of tongues past each frontier
And find the answering voices that they seek
As fionn and uisce answer phoenix here.

The May Day hills were burning, far and near,
When our land’s first footers beached boats in the creek
In uisce, fionn, strange words that soon grew clear;

So on a day when newcomers appear
Let it be a homecoming and let us speak
The unstrange word, as it behoves us here,

Move lips, move minds and make new meanings flare
Like ancient beacons signalling, peak to peak,
From middle sea to north sea, shining clear
As phoenix flame upon fionn uisce here.