Dolgozni önmagamon? Beleveszve a tájba, feszít
a vörös. Arcom fehér sáv. Felismertem
egy dobozt a távolban. De amiben a távolság még egy szikla volt,
magam nem tudtam feltalálni. Káprázat, vázlat, mintha hosszan
egy rádióért kiáltottam volna. Mintha magamat nem tudnám kigondolni
a viharban, a bevásárlások hosszú frázisaiban. Ahogy én is, kedves,
kikutatva kezedbe dőltem, a statisztikák, a tarkó óráról órára
változó pulzusa, a mohatakarók, nem menekülünk!
Bordás Máté,Kállay Eszter
fordítása