Howard Hodgkin: David’s Pool at Night

Kantarei¹

Túláradtam. A ritmikus mezők mentén
kimentem a vonalból. A Hold hamarosan az előtte
lévő hagymává kerekedik. A megfelelések,
az elzárt viskók, a fejlődéstörténeti stádiumok
nem érnek véget. Belecsúszom az estébe, ami
annyira összetett, hogy darabokra szedhető. Rémülten, okkal,
fel-alá járkálok. Bot, kifaragták és a cserjék között
újra szabadon engedték. Már nem értelmezek. A szél,
ami néha-néha besüvít, az este volt, vagy ezen az estén
egy új állomás, perem. Túláradtam, megfelelés nélkül
átléptem a fürdőből. Virtuális prérifarkas.
Bőrömön a cseppek elzárkóztak az elől, hogy minden itt van.
Én vagyok ez a laza műszer. Látod, ahogy írok?
Látom, ahogy egy csomó vizet iszom. Én vagyok ez a bonyodalom.
Mimikámat kordában tartanám, ezt a palackot pedig a fény felé.
A megoldás több annál, mint amit valaki megismerhet.

,

fordítása


¹A cikluscím a szerző által a portugál cantar szó ragozott alakjából a németbe átemelt szó, eu cantarei (énekelni fogok). (A fordítók megjegyzése)