Két vers a Türelem (Det tålmodige) c. kötetből

 

A mocsarak vaskori királya
kicsit minden évben

kinyújtja a nyakát.
Vándormadár-vékonyságú
erővonalak

követik
a napot.

De a moha alatt
sírgödörnyi trón.

Nyugodni

és uralkodni.

 *

Alig látjuk
a hátukat. Hanga
a vállukon.

Utat nyitnak. Olyan erősek,
hogy észre sem
vesznek.

Csak mennek.
Egyre ősibb és ősibb
erdőkbe.

Az ablakok
beszögezve.
A tanya lakhatatlan. Valakinek halványan
ösztönös
tapadás

rémlik.

 

fordítása