Aila Meriluoto

Kötény

Egy reggel arra ébredek, hogy még mindig az életem része vagy.
Nem a valóság pillanata ez,
csak a gyászé,
ugyanabból a bársonyból készült, mint a szerelem:
káprázó, sötét, viselni is nehéz.
Meg is szabadulok tőle, felkapom a kötényem,
és takarítok magamban a nap végéig.

Vasas Tamás

fordítása

A vers az Észak folyóirattal együttműködésben jelent meg.