
Látogatás a nyolcvanöt éves költőnél
A nyolcvanöt éves férfi feláll,
odamegy a könyvespolchoz, haja zilált,
lába cingár, megfog és leemel egy könyvet,
és azt mondja, „Persze ezt már olvastad, mi?”
Olvasta. Ott evez e jégtáblák, e hatalmas,
dagadt könyvek között, mint egy nagy eszkimó
vadász, hiszen fókát rejt itt a tenger,
kecsegtet prémmel, zsírral, magányos, kerek tekintetekkel.
„Ó igen!”, mondja, „ó igen”. Kimondatott néhány
igazság. Valaki Kínában vagy Hardangerben nagyszerű
verseket írt. „Ó igen.” Ismét feláll, odamegy a falhoz.
„Emerson lelkes olvasó volt. Ó igen!”
Egész életét három hektáron élte,
almafák közt, vágta a fát, látogatta
a tébolydát, tányérokat vágott a falhoz,
verseket fordított, almát pakolt, verseket írt.
Büszke vagyok, hogy ismerhetem ezt az idős embert,
aki feláll, és azt mondja, „Persze ezt már megélted, mi?”
Olav H. Hauge norvég költőnek
Mohácsi Balázs
fordítása