Látogatás a nyolcvanöt éves költőnél

A nyolcvanöt éves férfi feláll,
odamegy a könyvespolchoz, haja zilált,
lába cingár, megfog és leemel egy könyvet, 
és azt mondja, „Persze ezt már olvastad, mi?”

Olvasta. Ott evez e jégtáblák, e hatalmas,
dagadt könyvek között, mint egy nagy eszkimó
vadász, hiszen fókát rejt itt a tenger,
kecsegtet prémmel, zsírral, magányos, kerek tekintetekkel.

Ó igen!”, mondja, „ó igen”. Kimondatott néhány
igazság. Valaki Kínában vagy Hardangerben nagyszerű
verseket írt. „Ó igen.” Ismét feláll, odamegy a falhoz.
„Emerson lelkes olvasó volt. Ó igen!”

Egész életét három hektáron élte,
almafák közt, vágta a fát, látogatta
a tébolydát, tányérokat vágott a falhoz,
verseket fordított, almát pakolt, verseket írt.

Büszke vagyok, hogy ismerhetem ezt az idős embert,
aki feláll, és azt mondja, „Persze ezt már megélted, mi?”

Olav H. Hauge norvég költőnek

fordítása