John Ashbery

Látszólag
(Ostensibly)

Szerethetünk pihenni vagy olvasni,
Sétálni, ünnepelni a konyhaasztalt,
Paskolni a kutyát borús
Gondolatokba merülve – megannyi
Cselekvés, de az ember bizonytalan:
Mit hoz ki mindebből
A jövő. Feltárulkozik ismét,
Vagy csak az ember mesterkélt nyugalmában,
Ahogy elhatározza, jobban teljesít majd,
És keményebb alkut köt
Legközelebb? 

A kertészek nem építhetik a világot,
Boszorkányok sem rombolhatják le, de
Az őrült doktor biztonságban van
Vastag falú laboratóriumában,
Az örökzöld határa mögött, amely most fekete
A hó kontrasztjában, és precíz egyenes,
Mint eligazgatott harisnyavarratok. Soha
Nem jön hír a túloldalról. 

Úgy tűnik, állandósulni látszó dermedtség
Uralkodott el. Az inga
Áll; a hajsza
Egyik évszakból a másikba látszólag megszakadt.
Perverz rend az elágazásnál, ahol az év kétfelé megy: egyik irányba
Leleményként ágazik tovább, fogadalmi
Kimerültségként a másikba, de akadályba ütközik:
Öreg, elszíneződött pillanatkép,
Amely hamarosan végleg kifakul. 

Így aztán nincs néző,
Így aztán nincs ágens kiáltani: Elég,
Hogy nem szól már a csata harangjátéka,
A legyőzött emlékek irgalmasak, mint a virágok,
És így a maguk módján állandók –
Úgy értem, kitartanak, velem maradnak,
És ha mégsem, a nevük akkor is
A tömény, túlélhető kalandok
Vitaminnal dúsított injekciója. 

És ahogy leszáll a félhomály, a szenek
Felfénylenek. Két lehetőség van.
Meg kell próbálnod felállni az asztaltól,
Vagy leülni nyugodtan egy másik országban.
Piros hózentrógerban
A saját hely és idő érdekében.

Mohácsi Balázs

fordítása

A fordítás Imreh András segítségével készült a Független Mentorhálózat keretében, 2017-ben.

Az eredeti szöveg itt olvasható.