Bolesław Leśmian

Létkörmenetbe beigézett testem…

Létkörmenetbe beigézett testem,
melyet a napfény áldón belakik,
százképpen mozdul, máskor rezdületlen,
így jut a dalban el a szavakig.

Ismeri jól az égitestek röptét,
szívdobogást és csillagsuhanást;
ének az élet, ének az öröklét,
kívül és itt bent ritmus hatja át.

Este, ha hamvad már a bíbor bánat,
Isten forrásként szökken le felém;
szívembe zúdul, visszhangozva árad,
ő csendül bennem, zengek benne én.

Szólnak szívemben rezgőhúrú sorsok,
vérem fejemben zúgja ütemét,
énekkel zengem tele a mennyboltot,
énekkel látom a föld kerekét!

Petneki Noémi

fordítása