Madár
Napok óta már, hogy egy piros
begyű madár be akar törni.
Egy alacsony ágat tesztel, ibolyaszín virágok
ringanak mögötte, felugrik a levegőbe és egyenesen
az ablakomnak repül, csőr és begy
hátra húzva, karmai az üveget karistolják.
Talán arra a fára vágyik, amit az üvegen
tükröződni lát, de csak találgatok.
Figyelem, amíg feladja és elrepül.
Várom, hogy visszatérjen, várok az ismerős koppanásra,
suhanásra, huppanásra. Hideg kávét kortyolok,
és a szobát fürkészem, mintha először néznék itt körül,
egy madár szemével. Minden ugyanolyan.
A sarokban egy halom könyv, kabátok
a székek háttámláján átvetve, papírtálak,
egy fél csésze savanyú tej.
A gyerekek iskolában. A férfi a munkahelyén.
Egyedül vagyok, mellettem halott rózsák egy befőttesüvegben.
Vajon mi lehet nálam, amit annyira akart,
hogy újra és újra kitegye magát egy ilyen kudarcnak?
Rév Tamás
fordítása
