Marko Pogačar

Tárgyak előtt
(Prije predmeta)

A tárgyak előtt madarak léteztek.
a természet egyik végéből a másikba,
a csurig tele óriásba,
mely kiömleni kész, széthinteni
a magánhangzókat a mezsgyén túl.

a tárgyak előtt a repülő házaik
léteztek, lomtáraik,
az erdei törvény első tapasztalata.
világokat összekötő
felhőkarcolók: árnyból árnyba és
az árnyakon túl valami nyilvánvaló semmibe, senki

valóságának merész mérője. a madárban,
(tárgyak előtti tárgyban, tollal teli
szájjal)
annak áttetsző házikójában, a légi
ketrecében lakozik a szó,
és ha ügyesen taposol a madárra,
kilép, le a fehérbe, a zenébe.

vágyott formát ad nekik, az annyira
várt szilárd megbízhatóságot,
teljesen kiragad minket. a hangok
eltűrik benne a leghosszabb holt tengert, mely
anélkül hogy járnánk rajta, dalol. a tárgy előtt
valami bitorolja annak helyét –

a tiszta, magába roskadt, kórházian tiszta
menedékben ülök és mindenkit várok, elvárok.

Orcsik Roland

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.