Meghan O’Rourke

Hét hónappal később
(Seven Months Later)

Nem érezlek a levegőben.
Talán untad már a földi létet, talán
a holtak unják. A nyári paradicsomok és a napfénytől
zöld levelek nem számítanak az örökkévalónak—?
De én még itt vagyok,
a félénk nyárközépi fák alatt sétálva
iszom a teámat.
Ajtókon haladok át, autókba szállok be,
nedves hajjal, mustárfolttal ruhaujjamon.
De te olyan vagy, akár a japáncseresznye—
a napfény táplál téged. Nem, még a nap se.
Szükséged van valamire egyáltalán?

Éjszakánként rosszul alszom. Amikor arcodról
álmodom, a papírvékony pamut paplan
olyan hűvös lesz, amilyen a kezed volt.
Odalent vagy a földszinten, egy dobozban,
amire rá se nézek majd.
Nélküled a világ elferdült,
akár a feszítővassal feltört zár.
Amikor most mindannyian, négyen, s nem öten,
gyorsan eszünk, a csuhéig rágjuk a kukoricát.
Még a kutyák is csöndben maradtak
távollétedben. Székedben ülve
olvastam a minap.
A szomszédban megszólalt a fűnyíró.
Felriadtam a zajra.
Semminek se kéne növekednie.

Nagypál István

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.