Ulrike Draesner

mi a költészet?
(what is poetry?)

takarítani porszívózni letörölni a taknyot a felhorzsolt térdet
simogatni a kis hasat lefekvéskor vagy ha fáj
altatódalt énekelni mesét olvasni szétterpeszteni a lábad befogadni
és vigasztalni begyömöszölni a szennyest a mosógépbe
kihalászni a szeméremszőrt a lefolyóból tizedszerre is
lecsukni a vécé fedelét és ha az egész család a mosogatógép
tetején hagyja a bögréjét mindet a gépbe rendezgetni
káromkodni de úgy hogy senki ne hallja a férfi neveltetésén
tűnődni mindennemű nevelési kísérlettel felhagyni lehajolni hogy a kutyának
enni adj ki nevet a végént játszani bohócot csinálni magadból
végre magadra zárni a fürdőajtót hallani az egy perc múlva 
felharsanó borzalmas visítozást: letörölni a taknyot megkenni a lekváros kenyeret
felkaparni a lekváros kenyeret a szőnyegről kimosni
a fürdőruhákat egész nap ki sem mozdulni
a lakáskulcsot keresni az önmegvalósítást csodálni
és megvetni önmeganyusításnak félrehallani a döglött madarat
leseperni az ablakpárkányról nem undorodni kivinni
a kert végébe a napszélbe nézni
pillangók rajzanak a pocsolya fölött (ezt is fel kéne
végre törölni) meg szitakötők
egy percre a tükörképedet
látni: önmagadat
            homályos-áttetsző, kicsi
            egy gyerek, amint fehér
            fogacskáit mutatja, a te fogaidat

ez a te tested
nem tudsz jobb szót
            arra, amit látsz: eleven
            és tőled
            különböző
többet tud rólad, mint amennyit el bírnál
viselni, azt mondja: úgy szeretlek
mint egy erdőt gyökerestül

azt mondja: sötét a száj belseje
és minden, ami gondolkodni tud

András Orsolya

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.