Manuel Rivera: Mirror-Mandala III (1975)
Neufferhez
(An Neuffer)
Testvéri szív! úgy érkezem hozzád, akár az olvadó reggel
Nyílj, mint szelíd virágok kelyhe
Égboltot fogadsz, arany felhő öröme
Csepereg alá fürge, barátságos hangokkal.
Testvér! nem ismerem magam, nem ismerem többé az embereket,
És a szellem most minden gondolatáért szégyenkezik.
Meg akarta ragadni őket is, ahogy a világ dolgait ragadja meg
Megragadni…
Ám édes szédülés fogta el, és gondolatainak időtlen
kastélya összeomlott…
(Köszönet Holczer Sárának a munkában nyújtott segítségéért. – a ford.)
Imre Ábris
fordítása
Az eredeti vers itt olvasható.
