nincs: cél,
avagy a csordavezér felettébb bosszantó kolompja
természettől sáros kezek,
a kazlak, a széna, a lejtőn szétszórt
faházikók ritmusa,
rézsút futó ránc a fiatal bikák nyakán,
elbűvölt távolságok, az utak,
melyek mentén legörög az idő,
kaviccsal felszórt ösvények annyiszor lejegyzett vonalai,
egyenesen nekimegyünk a kaptatónak,
követjük a piros kört a fekete csíkkal,
hazafelé pedig a felvonóban valamelyikünk
artikulált struktúrákról beszél, és azt érti rajta,
ahogy a hó nyomokat hagy a sziklafalon,
ezeket a világos és sötét foltokat.
András Orsolya
fordítása
A vers a Verzückte Distanzen (Elbűvölt távolságok) című kötetben jelent meg 2004-ben.