Frida Kahlo: The Broken Column (1944)

Nőügyek

A nő a tüskés szerkezetben,
mely derekán és lába között
zárul, de mint egy teatojás, lyukas –
az egyes számú kiállítási tárgy.

A fekete ruhás nő, szeme előtt hálóval,
hogy kilásson és a lába közé
feltuszkolt tízcentis fapecekkel,
hogy meg ne erőszakolják –
a kettes számú kiállítási tárgy.

A hármas számú kiállítási tárgy a fiatal lány,
akit a bábák a bokrok közé vonszolnak,
és énekelnie kell, míg lemetélik a húst
a lába között, aztán összekötözik combnál,
míg be nem heged, és azt nem mondják, meggyógyult.
Most már házasodhat.
Minden szülésnél felvágják,
aztán összevarrják.
A férfiak szeretik a szűk nőket.
Ha belehalna, gondosan eltemetik.

A következő kiállítási tárgy csak fekszik hanyatt,
míg egy éjszaka alatt nyolcvan férfi is
átmegy rajta, óránként tíz akár.
A plafont nézi, hallgatja
ahogy nyílik és csukódik az ajtó.
A csengő egyre cseng.
Senki sem tudja, hogyan került ide.

Észreveheted, hogy ami közös bennük,
a lábuk között van. Emiatt
vívnak háborúkat?
Ellenséges terület, senkiföldje,
csak titokban lehet ide behatolni,
lekerített, de sosem biztosan uralt zóna,
elkeseredett éjféli betörések,
zsákmányolások és kényes gyilkosságok,
az orvos vértől iszamós gumikesztyűjének,
a magatehetetlen húsnak, saját
terhes hatalmad áradásának terepe.

Ez nem múzeum.
Kinek jutott eszébe a szó: szerelem?

fordítása