Isabella Leardini

(Olyan az életünk, mint azoké)

Olyan az életünk, mint azoké,
kik az ablakban lógnak szüntelen
egy fénnyel és békével teljes órán,
mikor az este váltja fel a délutánt. 
Jól tudjuk, hogy ma már
árnyékod az út végét el nem éri.
De mi azért a párkányon könyöklünk,
támaszkodunk ott, mint a vázák,
és szépségünk a szélben kócolódik.
Egy már nem létező faj tagjai vagyunk:
lányok, kiknek kezében ég a lámpás,
akik nem tudnak és akarnak elaludni. 

Kerber Balázs

fordítása