“Olyan vagy mint a földrész,
melyet senki sem ismer.
És nem is vársz te semmit,
hacsak nem az egyetlen,
a mélyben rejtező szót,
sűrű lombból gyümölcsöt.
Szél támad, rád halottas
száraz dolgok pörögnek,
majd újra tovaszállnak.
Ősi szók, ősi testek.
Csak úgy remegsz a nyárban.”

Cesare Pavese (fordította: Somlyó György)