Frank Bidart

Önarckép, 1969

Még mindig fiatal — harminc, de fiatalabbnak tűnik.
De biztos? … Ahogy szemét és arcát ma este
a tükörben meglátta, akár az anyja:
kövér, mérges, zavart … Sok éjszakája
már, hogy amikor tükörbe néz, dühös lesz:
valami beteljesületlen, valami halott, amit lát, ahhoz 
képest, egykor mi lehetett volna belőle.
Most, épp csak szokások káprázata… 
                                                                                 Egyszer, ehelyett,
úgy gondolta, az elmélyülés megújíthatja, elérhette volna a
—mit is? Az izgalom, az elhivatottság
kibontakozó katasztrófa, amely, úgy tűnt,
szükségszerű tudást ad … csak zsargonná vált.

A rendbe belebetegedve újabb összeomlásra
vágyik. A katasztrófán kívül mi lesz vele?

Bordás Máté

fordítása