Önarckép: A festészet allegóriája
(Self-Portrait as an Allegory of Painting)
Artemisia Gentileschi
Nő a férfiak világában, egy nő
jogot formál, saját testét választja
ihletőforrásul, nyakában, mint Pitturának,
medálos aranylánc az imitáció maszkjával:
haja zilált, karizmai feszülnek,
zöld ruhája aranylón fénylik,
ujja feltűrve könyékig,
szemöldökén fény csillan, és árnyat vet
húsára a maszkalakú amulett lánca,
dupla tükörből festi meg magát,
félúton ragadja meg mozdulatát,
palettáján, ahogy apja mutatta, festékek:
hüvelykjénél fehér, aztán vörös, barna, zöld,
formás teste odafordul a vászon felé,
a kiszámított önkép elfoglalja
a teljes festményt, romantizálatlan arca
drámaian megvilágított, komponált, egyszerű
fűzője, feltűrt blúzujja, felfelé pillantó szeme,
felemelt jobb keze, megdermedt mozdulata,
elméje lendül, tekintete tágan kutat.
Mohácsi Balázs
fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.