Pablo Natale

Anyám grammatikája
(La gramática de mi madre)

Egy svéd filmben
Johannának hívnák
anyámnak három alapmagatartása van
szobalány, hörcsög, oroszlán,
hetek, hónapok óta
nem láttam elnyúlt bőrét,
állhatatosságtól és gondosságtól fénylőt
bútorfelszínt
de arca már régóta
fény nélkül pirkad,
egy svéd filmben
Johannának hívnák
futnánk, és a legjobb pillanatnál
kinyújtjuk kezünket, vonatra kapaszkodunk,
majd próbáljuk összeszedni a bőröndöt
tele ruhákkal,
ami az egyenes útra huppant,
anya ruháival,
amiket senki, senki
nem szed össze.
Időnként, mint most is, sír,
és arca kivörösödik,
göndör barna tincsei remegnek,
arcán elektromosság apró zizzenése
nagyjából ez minden
a csenddel együtt,
amit megszerkeszt
teret adni benne a mások hibáinak.
Megint máskor nem sír,
csupán ránk mered,
és tudom, ekkor várja,
leginkább tőlem,
aki megadhatom neki:
hogy hívjam Johannának,
és képzeljem szabadnak
egy svéd filmben,
amit sosem látunk majd.

Bogár Ádám Tamás

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.