Sascha Kokot

Pára

mikor a tenger egy növekvő
jégpáncél örvényében eltűnt
csak só maradt utána
üledék a partok között
így érünk megállás nélkül
halászható tereink mélyére
a környező fehér síkságokon
a habok és a hullámok
megszilárdulnak utánunk
csikorognak alattunk
kristályos nyomaik
ám hamar elfelejtjük az apályt és
a dagályt elképzelni sem tudjuk majd
hogy nehéz hajók maguktól felemelkednek
hogy az úszást
nem gyakorolhatjuk mindaddig
míg a földhíd meg nem töri
a tengert és az vissza nem húzódik.

Bordás Máté

fordítása