Anja Kampmann

éjszaka halljuk ahogy lélegzünk

reggel egy harkály
lyukkártyákból elemzi
a megszokott álmokat

mi nem voltunk ott

a feketeség akár egy űzött őzet
körülzár minket a házaktól távol 

alig részletezhető valami

a csillagok összekötővonalain
fák állnak csuromvizesen
az előidő planetáriumában
egy lyukkártyát mintha
valaki tűvel szurkált volna
fájó pontokat
keresve.

Bordás Máté

fordítása