René Char verse Förköli Gábor fordításában.

René Char

A távollévő

Ez a nyers, de nyugodt beszédű fivér türelemmel viselte, ha áldozatot kellett hoznia, egyszerre volt gyémánt és vadkan, szellemes és segítőkész, s úgy állt a félreértések között, akár gyantás fa az összeférhetetlen fagyban. Az időbe veszve hátat fordított a hazugságok bestiáriumának, mely folyton koboldjaival és trombitáival gyötörte. Láthatatlan ösvényeken jött felétek, skarlát-merészen, nem ellenkezett veletek, mosolyogni is tudott. Ahogy a méh a megfeketedett gyümölcsért kirepül a kertből, a nők sem árulták el, de segítették fenntartani az ellentmondást arcán, melyen hiába kerestük volna a túsz vonásait.
Ennyit mondhatok a felejthetetlen figuráról, akit páran megismerhettünk. Ha elalszunk, a reményben alszunk majd, az ő hiányában, mert az ész nem gyanítja, hogy amit oly könnyedén távollétnek nevez, az az összetartozás kohóját táplálja.

Förköli Gábor fordítása