
Csizma teória
(Boot Theory)
Egy pasas besétál a kocsmába és azt mondja:
Vidd el a feleségem – kérlek.
Szóval így teszel.
Elviszed őt az esőbe és beleszeretsz,
aztán elhagy és magányos leszel.
A hátadon fekszel a trikódban, megtört férfi
egy ronda ágytakarón, bámulod a vízfoltokat
a plafonon.
És hallod a fölötted levő lakásban lakó férfit,
ahogy leveszi cipőjét.
Hallod, ahogy koppan az első csizma a padlón és felnézel,
vársz,
mert tudod, hogy követnie kell egy másiknak, úgy gondolod lennie
kell ebben valami logikának, talán, hogy összerakd magadban az egészet,
de itt vagyunk újra a gyomok között,
itt vagyunk
a dolog gyomrában: világodnak semmi értelme nincs.
És aztán a második csizma is koppan.
És aztán a harmadik, a negyedik, az ötödik.
Egy pasas besétál a kocsmába és azt mondja:
Vidd el a feleségem – kérlek.
De inkább őt viszed el.
Hazaviszed, sajtos szendvicset készítesz neki
és próbálod levenni a cipőit, de beléd rúg,
és egyre csak rugdos.
Lenyelsz egy üveg altatót, de nem használ.
A csizmák egyre csak hullanak a földre
a fölötted levő lakásban.
Másnap dolgozni mész és úgy teszel, mintha mi se történt volna.
A munkatársaid megkérdezik,
hogy minden rendben van-e és azt mondod nekik,
hogy csak fáradt vagy.
És próbálsz mosolyogni. És próbálnak mosolyogni.
Egy pasas besétál a kocsmába, ezúttal te, és azt mondja:
Egy duplát kérek.
Egy férfi, ezúttal te, besétál a kocsmába és azt mondja:
Sétálj egy mérföldet a cipőmben.
Egy férfi, még mindig te, besétál egy kisboltba, megszólal:
Én csak valami egyszerűt szeretnék, valami hétköznapit…
De az eladó azt mondja, vegyél valamit, vagy tűnj el innen.
Egy férfi elviszi a szomorúságát a folyóhoz és beledobja,
de ott marad utána is
a folyóval. Egy férfi elviszi a szomorúságát, eldobja,
de ott marad utána is a kezeivel.
fordításaFerencz Mónika
Az eredeti vers itt olvasható.