Robert Bly

Őszi nyugtalanság
(Uneasiness in Fall)

Ősz lett, áttetsző, mint a csirkék szeme.
Különös hangok érkeznek a tenger felől,
ingoványok és evezővillák
tompa neszei az elhagyatott öblökben,
névtelen partoknak csapódó hullám,
és apró csigaházak hordaléka a vándorló kavicsok között.

A testem is elveszett vagy kóborol, tudom,
ahogyan a tollat forgatom vagy lesétálok a lépcsőn
csészével a kezemben,
és nem rontok ki a napfényben úszó legelőkre.
Ez a lustaság mélyen a testbe ivódott,
a test lustasága, amely odalett a jóság vándorló kövei között.

Valami otthontalan nézi a hosszú utakat,
egy éjfélkor eltűnt kutya,
egy juharpoloska, ami nem tudja,
hogy nincsenek már falak leégett
házában. Még az ifjú nap is eltévedt,
kóborol a föld felett, amint az októberi éj leszáll.

Bajtai András

fordítása