Marin Mălaicu-Hondrari

Süllyedés 

1.

még reggel az ablakocskához telepedtem
letakarítottam az üvegről a port
és abban a nagy melegben, mint valami keltetőben
sütkéreztek a gyíkok a forró falakon.

néztem ahogy egy nő keskeny gallérját igazítja
tisztán láttam az ujjait
tíz skarlátos jégcsap
körmöt vágott
szemétlapátra gyűjtötte
és a bejáratnál hagyta.
hallottam ahogy távolodik.
láttam ahogy orrlyukai elfehérednek
az ájulás küszöbén.

emlékezz: mi is meleg falakon
élvezkedtünk, mint a csúszómászók
                            a sárban bivalyokkal és disznókkal
                            a porban, mint a tyúkok és a lovak
fogalmunk sem volt a süllyedésről.

a hét kötelező szenvedést gyakoroltuk
könyvhegyeket mozgattunk
addig feszítettük a húrt amíg ropogott a hátunk
egyszerű egyensúlyozás egy kötélen a magasban
elég volt két szót szóljak még
és izzani kezdett a drót. 

2.

Grönlandra hívtál
ahol négy hónapig tart az éjszaka
és a testek híján vannak a sietségnek
az emberek jégszerelvényekkel járnak
jégből vannak a szerelmesek is, ugye?
és a kávét jégcsészékből isszák.

minden nőnek mezítláb kellene járnia
10 cm-rel a zaj fölött

igen, igen, Grönlandra
csak ez az állandó zaj ne lenne
elég, ha megállsz egy pillanatra
és minden odalesz.
fehér zaj hasítja ketté a koponyákat
                            töri össze a mellkast
                            ver szájba egy csődör erejével
ez van.
zsibbadt lábak fájó szemek.
mire jó
könyvhegyeket mozgatni könyvhegyekre
kihívó építményt emelni
hogy összedőljön egy kisded leheletére

jobb, ha itt
a fészer mögött
adok vizet a kutyáknak
teát az egereknek
és hallgatom ahogy a szilvákat szétfeszítik a magvak.

3.

menjünk be.
megisszuk a kávét és elfelejtjük, ami volt.
csukd ki. elhagytad a zoknidat.
kifutott a tej.

itt maradunk a legyekkel.
költözünk a tűzhelyről a kenyérpirítóra
a zümmögésben, ami lehetne a repülésé
és a süllyedésé is.
akarod mondani az elföldelésé.
jó, jó, csinálj nekem is helyet
ezen a dinnyehéjon.

beszélj.
hallani a zsigereket.
beszélj hozzám
maradjunk itt
igazítsuk gyenge térdeinket
a szövetnadrág éléhez.

az állandó zajban
arany revolver várakozik
hidegen
és
sokatmondóan.

Száva Csanád

fordítása

(A fordítás elkészítésében nyújtott segítségéért köszönet illeti Vajna-Vormair Katalint.)