Kerekes Gábor fotója

Száj
(Bouche)

   A száj a kezdet, vagy, ha úgy tetszik, az állatok hajóorra: a legjellegzetesebb esetekben a legélőbb, vagyis a szomszédos állatok számára a legrémisztőbb rész. De az ember építménye nem oly egyszerű mint az állatoké, az emberről még azt is lehetetlen megmondani, hogy hol kezdődik el. Szigorúan véve a koponya csúcsán veszi kezdetét, de a koponya csúcsa jelentéktelen rész, képtelen magára vonni a figyelmet, inkább a szemek vagy a homlok tölti be az állati állkapocs jelentés-szerepét.

   A civilizált embereknél a száj ráadásul elveszítette viszonylag hangsúlyos vonását, melyet a vademberek máig őriznek. Mindazonáltal, a száj erőszakos jelentése lappangó formában fennmaradt: hirtelen új erőre kap egy olyan, szó szerint kannibál kifejezés alakjában, mint az ágyúszáj, utalva azon tűzfegyverekre, melyekkel az emberek lemészárolják egymást. Kivételes alkalmakkor az emberi élet bestiálisan még mindig a szájban összpontosul, a harag elvicsorítja a fogakat, a rettegés és a borzalmas szenvedés a szájat fülsüketítő kiáltások szervévé változtatja. Ezzel kapcsolatban könnyű megfigyelni, hogy a megrendült egyén felveti a fejét, oly módon feszítve veszettül felfelé nyakát, hogy a száj, amennyire csak lehetséges, gerincének folytatása legyen, vagyis abba a helyzetbe kerüljön, melyet a száj normál állapotban elfoglal az állat testfelépítésében. Akárha a moraj alakjában robbanó-feszítő lökéseknek közvetlenül a testből, a szájon át kellene kilövellniük. Ezen tény egyszerre emeli ki a száj jelentőségét az állatok fiziológiájában, de akár pszichológiájában is, és a test felső vagy elülső szélsőségének általános fontosságát, a száj mélyről jövő fizikai lökések testnyílása: ugyanakkor látjuk azt is, hogy az ember legalább kétféle, különböző módon engedhet utat feszítő késztetéseinek, az agyban vagy a szájban, de alighogy ezek a lökések erőszakossá válnak, máris a bestiális módozathoz kénytelen folyamodni felszabadításuk érdekében. Innen ered egy szigorúan véve emberi magatartás feltorlódó székrekedés-karaktere, a magasztos vonás az összeszorított szájú arcon, mely szép akár egy páncélszekrény.

fordítása