Mária Ferenčuhová

szélcsend

végül meglátlak kimászni a porból
először a váll hát kezek
aztán a haj boltozatos homlok
hold egy ködös nyári napon

sziklás test
amelyen lágyan fekszenek a száraz
szárak: egyszerre egyenesednek ki
tőrök hegye vág a kőbe
szikrák vízesése
borítja be a keskeny sziluettet

a teteje halványan izzik a friss
ritkás levegőben

lángra lobban a hajad
szavak után kapkodsz
szárazjeget nyelsz
pókhálót lélegzem ki

Németh Zoltán

fordítása